A tolerancia egy gyönyörűszép dolog, mely lehetővé teszi, hogy elviselj valakit, holott normális esetben már rég agyon kellett volna verned szakócával vagy nyeles kőbaltával. Persze akadnak szép számmal olyan esetek is, amikor rájössz, hogy helyesen tetted, hogy megértést, türelmet tanúsítottál az illető iránt, kiderül, hogy nem neked volt igazad. Például valamelyik nap, amikor egy nő erősen nyaggatott, hogy segítsek neki hangoskönyvet válogatni, és kitudódott, hogy nem tehetetlen, csak erősen diszlexiás. A szótár szerint e latin eredetű szóhoz hasonló értelmű a pacifizmus. a lojalitás, ellentéte az intolerancia, mely türelmetlenséget, akár gyógyszerekkel való összeférhetetlenséget jelöl. Tolerálni lehet és kell a másik vallását, világnézetét, nemzeti vagy etnikai hovatartozását, s ez hatalmas divat manapság, itt, az Európai Unió elmaradott szegletében. Például nem szabad kimondani a cigánybűnözés szót, mert ilyen nincs is, amint azt Könyves Kálmán a boszorkányokról megállapította. Csakhogy ő egy haladó szellemű, bölcs uralkodó volt. Konrad Lorenz szavai jutnak eszembe, amikor arra figyelmeztet, hogy nem szabad naiv széplelkekként elmerülni a parttalan toleranciában. A politikai korrekteskedés néha igen szépen hangzik, de ha valami elképesztő hiba az eredménye, akkor bűn, s az ilyen szempontú vakságot és tetszelgést felelősségre vonással kellene visszaszorítani. Józan és versus "tolerancia". Gyakran ez a helyzet, de nem kell túlhajtani. Következő kulcsszavunk a macska.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.