Amikor a kisgyerek nyomogatja a katicabogarat: katica, katica, katicamatrica… A gyulai unokatesóim levonó néven tisztelik a matricát, lexikológiailag. Jók ezek a vidéki flash-ek, a matyókról nem is beszélve. Pécsett nyumnyárnak nevezik a nyámnyilákat, dorkónak a tornacipőt és csikálásnak a csikizést. Egy időben a lelni szót használtam a találni helyett, mert ekkora népies vagyok, Móricz Zsigmond békaphassa. Na, vissza a matricára. Kiskoromban a játékosszekrényeim ajtajait teleragasztgattam velük. Sandokantól elkezdve Conanon át volt minden. Újabb retró: a CASCO feliratot divat volt betűkre vagdalni, és azt rakni ki belőlük a Trabant hátuljára, hogy CSAO. Dívnak még a matricák, vagy rajtuk is beteljesült a kártyanaptárokat sújtó végzet? A Critical Mass matricáit ragasztják ki a szervezők városszerte, s parasztbike-ok sárhányóján még sokáig láthatók. Újabb fejlemény a TAG; graffiti-oldalhajtás. Az ember nem felfújja a névjegyét, hanem felragasztja. Lehet lekapargatni és gyűjteni. Következő kulcsszavunk vakondtúrás.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.