A tengerrel úgy vagyok, mint Barázdabillegető a hókotróval: nincs meg a kellő élményanyag. Szegény szülők gyermekeként sosem nyaraltam Bulgáriában, s a boltvezetői fizetés is csak Szigetszentmiklósig juttat el, kerékpárral. Kénytelen vagyok film-és olvasmányélményeimre támaszkodni e tárgyban. Szóval, a tenger nagy. Nedves. És sós. Ezek miatt, ha belepisilsz, meg se érződik benne. Nem úgy, mint a kilyukadt tankhajók, amikor sok olajos hal és sirály keletkezik. Biztos jókat lehet üldögélni a partján. Egyik kedvenc íróm, Steinbeck: Rosszkedvünk tele c. könyve, melyet szilveszterkor olvastam, egy valahai bálnavadász-településen játszódik, ahol egy kapitányi leszármazott boltossegéd kiterveli a „tökéletes” bankrablást. Most fog egyébként megjelenni Steinbeck és Robert Capa (olvassátok el a Kissé elmosódvát, nagyon jó) közös kötete, az Orosz napló, a fél évszázaddal korábbi Szovjetunióról. Capa, a legnagyobb pesti vagány Hemingwayjel is haverkodott, akinek ugye Az öreg halász és a tenger. A nagy halat meg megeszik a cápák, akik nem Robert. A kerékpárom teleszkópja is Capa, de nem haditudósít.  A Spielberg-féle Cápára a korhatár miatt eleinte be se akartak engedni, de aztán anyu lefizette a jegyszedő nénit és nagyon tetszett a film. Gyerekkorom egyik példaképe egyébként a szikár, napcserzette Cousteau kapitány volt, aki a légzőkészüléktől kezdve mindent feltalált. A tengerről azt is érdekes tudni, hogy egy csomó hal lakik benne. Meg tüskés rája, mint amilyen a krokodilvadász Irwin Isti mellkasából fityeg elő a Sátán buliján. A legszebb elképzelést Tolkiennél olvastam, aki szerint a tündék, ha megérik, hogy nem halnak meg (pl. egy ork üstben), akkor tengerre szállnak és elhajóznak a csodálatos, isteni Valinorba, ahol az örökkévalóságig hárfáznak és pitypangot majszolnak. Hogyasszondja: „Zöldlombfi Legolas, sokáig élhettél/ Fa tövén, örömben. De a tengertől félj!/ Ha a partról sirályrikoltozást hallasz,/ Vadonán nyugvó szív többé nem maradhatsz”. Fent nevezett karaktert a filmben a buta szemű és arcú, ugrálva nyilazó Bloomy próbálta alakítani, aki a Karib-tenger kalózaiban is hasonlóképpen értelmesen nézett, és szerepeltek olyan elátkozott kalózok, akik félig-meddig tengeri állatokká alakultak át, benőtte őket a tengeri csillag, pörölycápafejük stb. volt. A tenger igazi urai a természet erőin túl a valaha élt legmagasabb szintű kalandozók, a vikingek voltak, akik sárkányhajóikkal mindenhová eljutottak, például a szőlőt termő Amerikába, ahol azonban az indiánok nem nézték jó szemmel az ellenük irányuló lemészárlási kísérleteket. Következő kulcsszavunk a röfi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.