Amikor óvodás voltam, „l” hang helyett mindig „j”-t mondtam, és a logopédus néni felírta és –rajzolta nekem a „Lila lámpa, neonlámpa/ Világít be a szobámba/ Lila lesz az ágyam tőle/ Lila lesz a nemtommiafaszom tőle/ Lila álom száll szememre/ Eltűnik a fellegekbe’” verset. A lámpa egyébként jó dolog. Felkapcsolod éjszaka, és tudsz olvasni. Meg állati nagy energiapazarlás is. Komplett utcák találhatók a külvárosokban, ahol egész éjjel egész évben nem jár senki, és folyton ki vannak világítva. A fényszennyezés gyász, nem látni tőle a csillagokat. A múlt héten újra átadott Szabadság-híd múlt héten beüzemelt díszkivilágítása is tetszik, talán kedvenc hidam, megérdemli. Még egy vers: „Este jó, este jó, blabla… bogárkarika forog a lámpa körül…”. És ha unod a lámpát, még mindig gyertyát gyújthatsz vörösbort inni. Következő kulcsszavunk a raszta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.