A felelősségvállalás szerintem a kifejlett személyiség védjegye. Vagy az oda vezető út. Vagy ilyesmi. A gyerekvállalás lehet az egyik legkomolyabb formája. Nem mintha állatot tartani olyan csekélység lenne. Vagy vezetni a saját életedet. Vagy egyengetni a szeretteid útját. Csak az elmebetegek nem tudnak felelősséget vállalni. Meg a tukkók. A tetteikért. Csak hárítani, meg projektálni. Az ilyenektől hányok a legjobban. Én ugye három éve könyvesboltot vezetek. Nem keresek sokkal jobban, mint a dolgozók. Felmerül a kérdés, megéri-e? Egyébként igen. Sokkal komplexebb feladat. Egyszerre vagyok a bolt rabszolgája és a legszabadabb ember. Nehéz elmagyarázni. S ha belegondolok, rengetegen vannak, akik sokkal nagyobb felelősséget vállalnak. Például a buszvezetők. Ott emberélet lehet a tét. Az óceánjáró hajók kapitányairól, vagy a toronyházak mérnökeiről nem is beszélve. A kis 140 milliós árukészletem ehhez képest smafu. Ha meghal miattad valaki, oda a lelkivilágod is. Ez az igazi stressz, bár nyilván nem így fogják fel. Vagy hát a kutatók. Akiket kilőnek az űrbe, miközben tudják, bármilyen kis hibára rámehetnek. És a régi idők felfedezői, akik azt se tudták, mire számítsanak, csak odamentek megnézni a sarkkört, a Himaláját, a dzsungeleket. Na ezek a csúcsemberek. Nansen rulez. Következő kulcsszavunk a péniszirigység.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.