Kenyér
2009.07.11. 22:56
A kenyér az alap. Ha van kenyered, nem döglesz éhen. A vér az élet, tanította Drakula, bár ő más körökben forgott. A kenyér az élet. Ha az ember egyedül él, megtanulja értékelni. Gyász úgy hazamenni, hogy nincs otthon, és nem is tudsz szerezni. Azt pakolsz rá, amit akarsz, vagy ami az éléskamrában még fellelhető. Sós, édes, amit kívánsz. Mostanság nekem a vajas kenyér sajttal és savanyú uborkával a gyakori élelem éjszakánként, például most, amikor ezt írom. Sokan az otthoni sütés maceráját is felvállalják, bár a szentendrei skanzenben látott kemencék a mérvadóak. Jó kenyeret nehéz vásárolni, gondolom, mindenkinek megvannak a favorit beszerzési forrásai. A legextrább, mindenféle magokkal megtömött, mindenféle színű kenyéren át a kovásztalan, kerek parasztkenyéren át a látványpékségek oxigéndús papírkenyeréig bő a kínálat. A konyhában pedig jó, ha van pirító és szendvicssütő, ezekkel szinte egytálételeket lehet varázsolni. Szólások és közmondások, szállóigék szólnak a pékségek termékeinek egyszerű, ámde népszerű fejedelméről (lehet, reklámszlogeneket kellene írnom?). Cirkusz meg ez kell a népnek, és még sorolhatnám. És a sör a folyékony kenyér (az olaj pedig a folyékony arany, de ennek semmi köze az egészhez, inkább jöjjék következő kulcsszavunk, a marihónalja).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Atekboy 2009.07.12. 11:11:28
