Zene
2009.07.25. 07:06
„Ne gondolj semmire lazítsd el magad,/ Csak a zene, ami átjárja most a tested,/ Finoman futkos a hideg a hátadon,/ Eltompul tőle minden fájdalom./ A zene az igazi kábítószer,/ függő leszel, de nagyon jó érzés,/ hogy körbevesz és átkarol,/ ahogy a bölcső ringat el valahol.” Ezt a számot a Hollywoodoo énekelte, s legkevesebb fél évtizede nem hallottam már, de a kulcsszó olvastán beugrott. A zene az egyik összetevője az emberé válásnak. Látom magam előtt az ősmajomembert, amint tenyerével püföl valami dobnak alkalmas korhadékot, a többiek meg odagyűlnek, nézik amit csinál, tetszik nekik, vonaglanak rá vagy irigykednek. Közben a dobszó elijeszti a nagyragadozókat. A kultúrtörténet nélkülözhetetlen része, Bachtól a Beatlesen át ki-tudja-kiig, aki ugyanabból a pár hangból előrángat egy százmilliomodik variációt, mely hatással lesz tömegekre. A zenész népvezér is, de ez csak akkor jó, ha nem akar az lenni. És az az érzés, amit átél a színpadon állva, letekintve a tömegre, mely azért csődült össze, hogy őt hallja, nagyon intenzív és felemelő lehet. A zene kikapcsol vagy felpörget, élvezetessé teszi a kétórás kerékpárutat MP3-on keresztül, hátteret biztosít a lakástakarításhoz, stb. Jómagam főleg fém- és komolyzenéket hallgatok. És örökké bánni fogom, amiért nem tanultam meg valamilyen hangszeren játszani. Alkotó energiáimat így más csatornákon kellene levezessem. Nyári táborban nem tudom lányok szívét meghódítani, tábortűznél, akusztikus gitárral, bár erről már amúgy is lecsúsztam. Kiskoromban bakeliten (elnézést: vinylen) és jórészt másolt kazettán terjedt az anyag, olykor tévé hangszórójáról felvett szupersztereó minőségben… Ma az internetnek és tömörített hangfájloknak hála az értő hátborzongatóan gyorsan, ingyen hozzájut(tat) bármihez, mely komoly szerzői jogi problémákat vet fel, de ebben az országban úgysincs túl sok pénz eredeti cuccok vásárlására (nekem például nulla), és a letöltött együtteseknek legalább van szerető rajongótábora - még ha feketén is – melytől koncerten kaphatja a szeretetet. A zene az önazonosság-keresés, a belső én, a vágyak kinyilvánításának eszköze is lehet, persze nem irányított, ötlettelen divatmajmok esetében, akiknek jó a ***** (cenzúrázva) is. Néhány kedvenc előadóim közül, a teljesség igénye nélkül: Anouk, Dark Tranquility, Eluveitie, Finntroll, The Gathering, In Flames, Moonsorrow, Nightwish, Tyr – egyébként évek óta unom a metált, de nem akad találok jobbat, nem lehet minden körülmények között Bartókot vagy Rachmaninovot hallgatni. Következő kulcsszavunk a polgárpukkasztás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szirtifecske 2009.07.29. 22:50:23
Természetesen a cégtől senki nem vállalta magára a felelősséget, és hónapokon át tartó küzdelem után sem sikerült egy deka kártérítést sem kiszedni a United Airlinesból.
Zenészünk ekkor megfenyegette a légitársaságot, hogy írni fog róluk egy dalt, mellyel majd jól bosszút áll. Természetesen jól képen is röhögték: "írjá' rólunk dalt, hülyegyerek..." Nos, a dolog most ott tart, hogy sok különböző ország rádió és tv adásaiban hallani a dologról, újságok cikkeznek róla, a youtube-on lassan eléri a videó nézettsége a 4 és fél milliót. A United Airlines pedig csak a mai napig kb. 180 millió dolláros veszteséget tudhat be a bosszúálló nótának." A dalt itt hallgathatjátok meg: www.youtube.com/watch?v=5YGc4zOqozo