Tettestársról többet tudnék írni, ha-ha! Csak vicc volt, fel ne add következő feladatnak. Nos, itt van ugye ez a kiváló kis keresztény vallás, aki kimondatja veled a holtomiglan-holtodiglant, de az ember nem mind ilyen, a házasságok feltűnően nagy része tönkremegy, hiába nyűglődsz és próbáljátok még húzni évekig, sőt, ha brutál ostobák vagytok, csináltok még egy gyereket, hogy az majd megmenti a házasságotokat, de nem. Aztán jöhet a válóper, csuda jó buli, az asszony megkapja még azt is, ami eredetileg a tiéd volt. Ház, ilyesmi. Az ember valószínűleg már nem akarja átélni többé mindezt, a romantikus hozzáállásnak vége. Vegyen el a halál még egy nőt, az élettársi viszony is épp kiváló. Ugyanúgy mosogathat, dugszizhatod, lehet vemhes tőled, de nem pereli el az utolsó filléredet. Tutkó. Kevesebb probléma, kevesebb kényszerítő körülmény. Be cool, no para. Sajnos sok nőt nem vesznek el, akik pedig megérdemelnék, és nyilvánvaló, hogy mindkét fél olyan, hogy sosem fog más párt keresni, de hát ilyen a szelaví, ahogy a művelt francia mondja. Kevésbé szigorúan az élettárs lehet társad az életben, vagyis a tartós kapcsolatod. Aki hiányzik, ha két napig nem látod, aki húz téged (és te is őt) egy értékesebb élet felé. Következő kulcsszavunk, mielőtt tényleg megkapnám: tettestárs.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.