Lángos
2009.05.25. 09:24
A lángost én nagyon bírom, mert olcsó és jó. Kiskoromban a város tele volt lángossütőkkel, kis kerek ablakokon át adták ki a zsírszagú matériát. Akkoriban a 20 forintos hamburger – melyben volt sajt is -, és a 12 forintos hot-dog is dívott. (Utóbbi termék szintén kiveszni látszik.) Mostanra a piacokra szorultak vissza, ahol igyekeznek mindennel pizzaszerűre pakolni a pompost, hogy háromszoros áron adhassák. A lángos reneszánsza számomra három évvel korábbra nyúlik vissza, amikor ex-kollégámmal kitaláltuk, hogy a Nagycsarnokban lángossal és pohár sörrel, beszélgetve kezdjük a napot. Ennek téli reggeleken tud a legjobb hangulata lenni. Nyári napközben nem érdemes odamenni, ugyanis a karzat büfésorát ellepik a kivörösödött, hájas német turisták. Nem szabad az óbudai piacra sem menni lángosért (a Flórián-tér mögött) – olyan borzalmasat, keskenyet, szárazat és műanyag-ízűt, melyet évről évre produkálni tudnak, másutt nem lelni. Szentendrén finom, ám kicsi lángost kapni. Így aztán két hete, egy szép napon, az Őrs vezér terén mindjárt kettő tejfölös lángost rendeltem, miután aznap nem ettem semmit. Hiba volt. Ott nem csak jóízű, de brutál tömény az anyag. Egy is elég lett volna. Kínlódva kezdtem neki a másodiknak, elfogyasztani nem bírtam, kidobni nem akartam. Odajött egy Kvazimodó-szerű fél-homeless, és pillanatok alatt elfogyasztotta saját üres lángosát, tapintatosan féloldalt fordulva nekem a fémpult túloldalán, hogy ne kelljen ijesztő arcában gyönyörködnöm. Előfordulhatott volna, hogy felháborodottan visszautasít, de nagyon udvariasan, magázódva értésére adtam, milyen nagy szívességet tenne nekem, ha elfogyasztaná maradék fél lángosomat. És lőn. Mindenkinek jó lett, a sütő néninek meg is dicsértem a portékát, nem először. Az őrsi bódéhoz tegnapelőtti a legutóbbi élmény. Sashalmi kerti partira tartottam, s ráértem, hiszen már úgyis késésben voltam és defektem is lett. Szintén nem kajáltam egész nap, és nem akartam úgy odaállítani, hogy felzabálom az összes zsírosdeszkát. Egy páréves kínai kislány körözött ott biciklijén, arcán piros és zöld festék, a „tavaszi szél vizet áraszt”-ot énekelte, de az elhaladó kínaiaknak kínaiul válaszolt. Kis fekete hajú tündér. Galambokra kezdett vadászni, ide oda-kergette nevetve őket a téren, és volt valami hátborzongató, amikor közölte az egyik madárral, hogy „ne menekülj! Úgyis el tudlak kapni!” Ennyit a lángosról. Fokhagymás kenet és só. Ja, és a töki pompos tejfölös alappal, hagymával és szalonnával, az is kiváló. Következő kulcsszavunk… a sör!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
muaddib · http://obudai.blog.hu/ 2009.05.25. 10:57:09
szirtifecske 2009.05.25. 11:40:30
barazdabillegeto 2009.05.25. 14:04:05
Atekboy 2009.05.25. 15:35:19