Emlekszem, mikor megjelent mekkora nagy szam volt -bar kibaszottul utaltuk a maroktelefonosokat-, de manapsag kb annyira erdekes, mint egy walkman. Mar mindenkinek van, meg a 6 eveseknek is, hatha valami baja lesz. Ahogy Muller Peter is irja, jelentosen fugg ettol az eletunk. Barmilyen meghitt beszelgetes kozben megcsorren, akkor mar abba is hagyom, es megyek megmondani, hogy hol vagyok, es hogy mikor futunk ossze, szarva arra, hogy eppen valaki szerelmet vall nekunk, avagy baratunk lelki problemait probaljuk epp megoldani, vagy alszunk, vagy csak kurvara nem vagyunk senkire. En regebben kizarolag akkor hasznaltam, ha akartam valami nekem fontosat, azt is roviden. Ezert meg lehet vetni, de nem vagyok az a bajcsevej no, aki a semmirol orakat tud beszelni. Jelenleg -mivel nem tartozkodom szeretett hazamban- ez megforult. Most kapcsolatot tartok 5 emberrel. Anya, Apa, 3 barat Londonban, akikkel az elmult idoszakban ritkan talalkoztam, beszeltem, most meg tok olcso hivni oket. Aztan ennyi. Engem is ennyien hivnak. Mikor kijottem Angliaba, hetekig nem csorgott a telefonom, es most is csodaszamba megy, ha valaki hiv, de biztos lehetek, hogy a fent emlitettek kozul valaki. Illetve most mar a bank is neha fel fog hivni, csak hogy erezzem, mennyire fontos vagyok nekik. Igazabol tokre orulok, hogy ez igy van. Majd meg nehany embert felhivok otthonrol, mert szeretem oket, es akarom hallani a hangjukat, ha mar nem irnak emilt, vagy megis. Leginkabb annak orulok, hogy kedvenc exnejem nem esemesezi le parnaponta, hogy mennyire szeret, es hogy mekkora egy onzo, geci, szarhazi, kegyetlen gyoker vagyok. Mellesleg azt a tulajdonsagat sem szeretem, hogy az embert akkor merik be, amikor csak szeretnek, pedig en nem szeretnem. Egyebkent bevallom, reg nem ereztem ilyet, de megirigyeltem Atekboy iFonjat, mert az nagyon aranyos, es a telefontdontogetve lehet rajta autoversenyt jatszani. Meg egy gomb van rajta. De ettol fuggetlenul nem fogok mobilkommunikacios eszkozre kolteni. Vagy lopok, vagy kapok, vagy talalok.

Kulcsszo: sportpolitika :) csak vicceltem. Legyen a fe'lelem.

Mit írjak az USÁ-ról? A 24 c. méltán népszerű sorozat jut eszembe, melyben megjegyzik, hogy az Egyesült Államokat mindenki utálja. Valóban nehéz egy olyan nemzetet szeretni, melynek kultúrája az őshonos civilizáció kiirtásából és Donald kacsából áll. A szabályerősítő kivétel John Steinbeck, személyes kedvencem. Az anti-kultúrájuk vicces, mint a mocskos, alkoholista kéjenc Charles Bukowski, vagy az imént emlegetett, társadalmukat élesen bíráló South Park, mely alkotói létrehozták az Amerika Kommandó Világrendőrséget, akik terroristák elleni igaszságosztásuk közepette az Eiffel-tornyon át a piramisokig mindent lerombolnak. És miközben megvetjük az amerikaiakat, mert buták és mert világhatalmak, ne felejtkezzünk meg arról, hogy mi még szánalmasabb nemzet vagyunk. Mondjuk, tévénézéssel töltött időben lenyomnak bennünket, de csak ők. Az USA tehát cseppet sem rokonszenves, de született ott pár film, ami igencsak tetszik. Meg agyszívással átcsábítottak Európából jó pár nagy koponyát, akik nagy dolgokra jöttek rá. A környezetet nem kicsit szennyezik, és uniformizálják a világot. Igazából nincs ínyemre ez a téma. Sportról és politikáról sem szabad engem kérdezni, untat és nem érdekel. Következő kulcsszavunk a mobiltelefon.

Hat ez a vilag egyik legjobb sorozata, foleg hogy nem eloszereplos. Nem is tudom mikor lattam belole az elso reszt, de azota gyakorlatilag az osszeset megneztem. Arra sem emlekszem, hogy mi fogott meg benne annak idejen, de hogy szakadtam a rohogestol, az biztos. A sok es valogatott karomkodas 8 eves gyerekek reszerol, igen csak figyelemre melto, nem ugy, mint eloben. Negy fohosunk -Stan, Kyle, Kenny, Cartman- kozul, az utobbi a kedvencem. Eric Cartman, jelenlegi tarsadalmunk hu kepe. Az onzo, vergeci, aki arra az oldalra all, ahol jobban tejelnek, ahol a haszon van. Es nem mellesleg remek notakat enekel. A sorozat kifigurazza az egesz vilagot, ugy ahogy van. Nincs kimelve senki, se Isten, se ember. A regebbi reszekben meg adtak a tanulsagra, de mostansag mar csak a tomeny alazas megy, ami nekem szinten tokeletesen megfelel. Korszellem, meg neha csak sima vicc. Mindez megspekelve az amerikai tarsadalommal. Mert bar minden gazdag nemzetrol elmondhato, hogy alapvetoen seggfejkent elik vilagukat, de ez leglatvanyosabban megiscsak naluk tortenik. Kedvenc reszeim pl:

Scott Tenorman. Cartman megveszi mas fanszoret, mert ettol azt hiszi felnott lesz, es mikor megokosodik, es bosszuhadjaratot tervez, vegul megfozi chilis babnak a csavo szuleit, majd lenyalogatja a konnyeit.

Erdei karacsony. A kisallatok kozul a borz terhes lesz, es varjak a megvaltot, mivel szuznemzes tortent. Stan segit nekik mindenben, mire kiderul, hogy az antikrisztust varjak. Vegen a Mikulas lovi szet a satanfiat, ami idokozben belekoltozott Kyleba, a zsidoba, mivel o nem hisz Jezusban, igy megfelelo gazdatest.

Igazabol elkezdtem nezni a cimeket, de annyi van amit szeretek, hogy nem folytatom. Tessek nezni. Vagy egybol megutalod, vagy fuggo leszel. Ennyi.

Kulcsszo: U.S.A.

Nem szoktam hazudni. Elvileg elég intelligens lennék pedig hozzá, de semmi kedvem, ezért meglátszik/meglátszana rajtam. Kis dolgokban füllentek néha, hogy egyszerű legyen mindenki élete, vagy az illető jobban érezze magát. Ez már diplomácia? Politika? Szeretném hinni, hogy a hazugság visszaüt. Paranoiát biztosan okozhat. Szokás mondani, a hazugnak jó emlékezőtehetsége kell legyen. Szerintem hazugsággal még mélyebbre temetjük magunkat. Felelősséget kell vállalnunk tetteinkért. Persze bíróságon, ha nincs ellened bizonyíték és tagadsz, hazugsággal, tagadással megúszhatod. Így működik a rendszer. Ami nagyon jópofa, amíg rólad van szó. De ha ellened vét valaki, ugyanilyen könnyen megúszhatja. Nesze neked legitim társadalom. Minden világok legeslegjobbika. A hazug embert elvileg könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Hát nem tudom. És ha utol is érted, mit kezdesz vele? Elmondod, hogy ejnye-bejnye? Jó eséllyel a pofádba vihog, de még meg is haraphat. Szívesen írnék az igazmondás előnyeiről is, de pillanatnyilag gy sem jut eszembe. Maximum nem kell szemenköpnöd magad reggel a tükörben. Jó az valakinek, ha római jellem? És az, ha opportunista gazember? "Aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop, hazudni, csalni csúnya dolog", énekelte a nemzet csótánya. Ez sincs feltétlenül így, de egy erkölcsi gát lebontását nyilván követheti másiké is. Ez ugyanolyan marhaság, mint ha valaki marihuánát szív, az rászokhat a heroinra. Vagy az már az emberöléssel egyenértékű, és odáig mégse? Következő kulcsszavunk a South Park.

En nagyon szeretnek embert olni. Az elobb megprobaltam a Gyertyak csonkig egnekbol kikeresni azt a remek reszt, amelyben Ma'rai leirja, hogy ez a ferfinak bizony a termeszetebol fakad, de hirtelen nem talaltam. Rengeteget fantazialtam mar rola, es asszem ezzel nem vagyok egyedul. Termeszetesen valoszinuleg nem lesz ebben az elmenyben reszem, ami asszem nem is problema, bar ki tudja. Ugye egy dolgot megitelni akkor erdemes, ha az ember mar kiprobalta. Nekem meg csak almomban sikerult. Akkor 3 problemamat megeltem: milyen megorulni, embert olni, es ongyilkosnak lenni. Eloszor jott az orulet, teljesen bekattantam, es bementem egy hazba, ahol kiirtottam egy egesz csaladot, gyerekestol, mindenestol, aztan mikor meghallottam a rendorok szirenait, akkor fejbe lottem magam, es felebredtem. Ez egy oras szunya kozben tortent. Na mind1, terjunk vissza. Az emberoles ma is nepszeru sport, tortenik "csak ugy", jogilag, vallasi okokbol, meg olajert, teruletert, es legfokepp penzert. En kizarolag kivancsisagbol tennem meg, bar asszem eletem hatralevo reszere szarul ereznem magam, mivel pacifista vagyok. Lattam mar halottat egy boncolas alkalmaval, eleg erdekes elmeny, de az istenjatszas itt a lenyeg, amikor is te szuntetsz meg -elvileg- egy eletet. A kedvencem azok kozul, amik lejatszodtak a fejemben, az a nyaki utoer kiszakitasa kezzel, mikozben vegignezem a frocskolest, es az elmulast. Mas ettol retteg, de ha nem okbol tortenik, akkor szerintem lehet erdekes, en legalabbis igy latom. Minden egyeb okbol en is ellenzem, persze ezt is csak elmeleti sikon ajanlom, mert senki ne oljon embert, az nem jarja, meg nekem se. Egy katonanak peldaul parancsba is adhatjak, ami valljuk be eleg furcsa keres. Ahol meg legalis a halalbuntetes, ott peldaul tobb ember nyomja meg a gombot, ami kuldi a gazt, hogy ne tudjak ki csinalta, bar a nagy szamok torvenye alapjan biztosak lehetnek benne az illetok, hogy ok is tul van mar ezen. A tomeggyilkosoknak ez a hobbijuk. Ha nem lenne ra torveny biztos sokkal nepszerubb lenne a gyilok, de ez azert elegge ertheto torveny, nem ugy mint szamtalan masik. A veletlen emberoles meg egy erdekes dolog, ha nem a mi gondatlansagunkbol tortenik. Bar altalaban mindket fel szamara rosszul vegzodik, de ilyen esetben peldaul ki lehet jonni "jol" a dologbol. Mindent osszegezve, nem hiszem hogy meg tudnam tenni.

Kovetkezo szavunk: hazugsag

Hát, gyerekek, a reggeli merevedés lassan csak a derekamba áll be, de azért hosszú életem tapasztalatából csemegézhetünk. Demóként South Park 5. évad 7. epizódját nézzétek meg, a Szexuális felvilágosítás órát. Ez még az az érában született, amikor a sorozat tanulságokat is tartalmazott. Na, sex, drugs, rock & roll. Meg a felfújható partibirka az összes bemeneti nyílásával. A szex tartja össze a kapcsolatokat, ha nem jó, a csajnak érzelmileg is nagyon rossz. Persze ilyenkor talán mindkét fél hibás. Ha rossz a szex, ér másvalakivel fantáziálni? Segédeszközt használni? Kivel jó a szex? Szerintem sokan megcsalják a tündéri barátnőjüket a kaland miatt valami lotyóval, akit alapesetben bottal se piszkálna az ember. Én sosem csaltam meg senkit, maximum fejben. Hogy megcsaltak-e… szerintem nem, de ezt sosem fogom megtudni. Ja, lépjetek fel a www.partizanbal.hu, s hallgassátok végig a letölthető, teljes adásokat. Ez párkapcsolatokról szóló rádióműsor volt, 22 után leginkább a szexről esett szó, sok humorral és bölcsességgel. Mi kell a jó szexhez, ha a nemi szervek és az agyak működőképesek? Semmi. Esetleg vörösbor és gyertyafény. Az alkohol jól oldja a gátlásokat. De a természetben is remek csinálni. Ha van vadászles, még jobb. Már nem kukkolni, hanem felhágni, hehe, rá, kényelmesebb, takar és nehezebb meglepni az embert, így az ijedtségből kifolyólag az arra hajlamosak se ragadnak össze (tudod, a nő zár, és nyolclábú állatként másznak el). Alkalmi partnerhez kötelező feldobni a kotont, nem kívánt terhesség és még kevésbe kívánt nemi betegségek ellen. Nincs is rosszabb, mint amikor négyfelé vágják az ember makkját, hogy a genny kijöjjön belőle. Persze lehet, ez csak horror, de ne próbáld ki. Következő kulcsszavunk az emberölés.

Na ez mar igen! En is egy erosebb szoval fogok valaszolni, mert kicsit unom, hogy egymas ala adjuk a lovat, es nem igazan mozgatjuk az agyunkat. De valahogy el kellett kezdeni. En, mint erosen emocionalis leny, igazan szeretem az erzelmeimet kinyilvanitani. Jellemzoen a pozitiv oldalt, mivel az foglalkoztat, de utalatban sem szabadkozom. Az altalanos kedelyt nyilvan az arcrol lehet felismerni. Ha valaki kozvetlen ismerosunkkel, mondjuk jobaratunkkal talalkozunk, akinek a rezduleseit is ismerjuk, akkor hamar kiderul, hogy milyen "allapotban" van. Persze a rajtunk felejtett alarc meg megteveszthet, de ekkor jon a kovetkezo, a hang. Ilyen esetben mar a mondanivalobol kovetkeztetunk, vagy beszedunk lejtesebol. Ilyenkor is el tudunk hitetni magunkrol, egy rank epp nem jellemzo dolgot, de ez eleg nehez. Peldaul, mikor tudja az ember, hogy mikent kene valaszolnia az illetonek, de csak altalanossagban beszel. Igy derulnek ki tarsasagban az erzelmek. A feldobottsagot, a szomorusagot, stb. igy kozoljuk egyreszt. A kulcs talan az oszintesegnel van, talan igy kozlunk igazi erzelmeket. Aztan van a muveszet. En irasban, zeneben, fenykepekben fejezem ki az erzeseim. Mar, ha tudom. Ez mondjuk meg megtevesztobb tud lenni, mint a kommunikacios. De ennek is alapja az oszinteseg, csak itt sokkal burkoltabban lehet kinyilatkoztatni. Peldaul rengeteg szerelmesvers van, amirol nem feltetlen derul ki, hogy az az. Szamomra minden keletkezo mu, egy erzelemkinyilvanitas, amit gondolatokkal, elkapott pillanatokkal, nehany ceruzavonassal, vagy egeszen monumentalis festmenyekkel, szobrokkal, stb. abrazolnak alkotoik. (Fu baszdmeg, errol kilometereket lehetne irni - nyilvanittotta ki Barazdabillegeto). Van meg az ajandek. Ez is egy meredek dolog, foleg manapsag, amikor az ertekek leamortizalodtak. Legyen a jo ajandek inkabb. En mondjuk a legszanalmasabb ajandeknak -a zokni es a dezodor mellett- a voros rozsat tartom, de ha a ket ember komolyan gondolja akkor rendben, es most csak targyakrol beszelek. Aztan mikor peldaul egy anya, elveivel megkuzdve, megajandekozza gyermeket azzal, hogy megenged neki valamit, na az egy fantasztikus erzelemnyilvanitas, megha nem is biztos, hogy latszik. Lathatatlan is van? Hat ugy tunik, igen. Aztan jon meg a cselekedet. Amikor kiallok erted, meg ha ott sem vagy, megleplek, hogy mire hazaersz a munkabol legyen finom vacsora, ellopom az utolso szelet csokidat -csak hogy valami rosszat is irjak. Kezdek osszezavarodni, hogy mi van meg. Nem tudom. Tessek kommentelni feltetlen.

Kovetkezo: szex.

A horror is olyan, mint a South Park, vagy Madonna: erősen megosztja a közönséget, vagy szeretik, vagy nem. Meg olyan, mint a keresztény vallás: az alapok jók, de igazából el kellene gondolkodnom, olvastam vagy láttam-e már jó horrort. Mondjuk, igen. A legutóbbi Joe Hill: A szív alakú doboz c. remek könyve volt, melyben egy kiöregedő rocksztárt akart megölni egy szadista hipnotizőr kísértete. Stephen Kingen (is) nőttem fel: a Christine-t általános iskolás koromban vetettem meg anyuval a gyulai strandon, és végigolvastam minimum tízszer. A pár évtizeddel ezelőtti amerikai középiskolásság, barátság, tini-párkapcsolatok, genya emberek nagyobb súlyt képviselnek benne, mint a szellemjárta autó. Kingnek így utólag csak pár könyvét tartom jónak az elolvasott húszból - A ragyogás tökéletes lett, még a Kubrick-film sem hozta vissza a hangulatát. Behavazott szálloda a Sziklás-hegységben, hmmm. A Tortúra is remek, az antinő által foglyul ejtett, kiszolgáltatott kedvenc író megfélemlítése. Clive Barkertől a Korbács érdekes volt, a Hellraiser meg nagy siker. (De csak a zenéjét ismerem, hála a Motörheadnek, vagy bárki másnak.) Sokkal nagyobb kedvenceim a sötétebb árnyalatú mesék. Végül is a horror is csak mese, de mikor felvállaltan mese-alapon fut az egész, mint Neil Gaiman Coraline-jában, vagy Miyazaki Hayao Chihiro Szellemországbanjában, az szokott jó lenni. Máskor mesének indul, de nem az, lásd A faun labirintusát. Az első nagy kedvenc természetesen Bram Stoker Drakulája volt. A rárakódott évszázad, és a hatás, amit kiváltott, utolérhetetlenné teszi. A nagyhatalmú erdélyi vámpír már rég fogalommá vált, mindenkinek ajánlom a számtalan film közül a német némafilmet, Murnau Nosferatuját, épp ma szedtem le egy teljes verziót Youtube-ról. Szörnynek mutatja a vámpírt, mint ami valóban (női párja Sheridan Le Fanu Carmillája). A vámpír mítoszát Anne Rice modernizálta, ciklusának első kötete az Interjú a vámpírral, a film forgatókönyvét maga Rice írta. Itt már kezdődik a nyavalygás: „ah, ez az öröklét akkora kín, oly borzalmas…” S azóta is ez megy. Nem véletlen, napjaink (2009…) legnagyobb kasszasikere Stephenie Meyer Alkonyat-sorozata. De jól fogy Hamilton és Ward puhakötésű vámpíros-szeretkezős sorozatainak akárhanyadik folytatása is, hogy csak őket említsem. Egy kis vér, egy kis szenvelgés, fiatal csajoknak… Én, az öreg, gótikusabb élményekre vágyom, meg több új ötletre. Ami szintén teljesen megosztja a közönséget, a Silent Hill. Nagyon élveztem, a játékot is Playstation-ön, meg a filmet is. Ugyanaz a francia rendezte, mint TOP 10 kedvenc filmemet, a Farkasok szövetségét. S ha már játékélmény, nem kerülhetjük meg a Resident Evilt. A második részt éjszaka és memóriakártya nélkül játszottam (ha a karakter meghalt… meghalt valóban). Ez a kombináció eredményezett egy lovagi páncélra kilőtt tárat és jó pár ideges összerándulást, például amikor a folyosóablakok berobbannak egy T-vírussal fertőzött varjúraj nyomán. És hát Medievil. Horror-mese Tim Burton tervezésében. A főhős, Sir Daniel Fortesque, annak idején életét vesztette egy Zarok nevű gonosz mágus ellen folytatott roham első nyílzáporában. Zarok épp a város lakóinak lelkét szipkázza el, melyek kiáradnak, s csontvázlovagunk felül kriptájában. Fél szeme hiányzik, és hiányzó alsó állkapcsa miatt szövegét feliratozni kell, de átkel az Elvarázsolt Erdőn (véletlenül ráeresztve a királyságra az árnydémonokat), az esőáztatta csatamezőn és a többi hangulatos helyszínen, befejezni küldetését, hogy örökké mulathasson a Hősök Csarnokában, s csillagkép is legyen belőle. Tim Burtonnek köszönjük a kiváló, stop-motion-nel forgatott Karácsonyi lidércnyomást – Csontházi Jack arcképe még mindig a gót lányok táskájának kedvenc motívuma. Az Álmosvölgy legendája, meg az emberhúsos piték csak hab a torkán. A farkasember is tud jó lenni, főleg utánaolvasva a női hiedelemvilágban. És akkor a görög és egyéb mitológiák ijesztő szörnyeiről (mint a kővé változtató tekintetű medúza, vagy a csecsemőket lopkodó trollok) nem is beszéltünk. Na mindegy. A szeletelést nem mindig szeretem, de a szörnyeket és meséket igen, s nyilvánvaló, hogy utóbbiak ez emberi kultúrtörténet szerves részei. Múmiák, szellemek, gólemek, hárpiák, zombik… helló! Következő kulcsszavunk az érzelemnyilvánítás.

Ezek szerint mar megetettelek ezzel. A kapros nokedli legendaja, a reszemrol megboldogult exmunkahelyem melletti Noverszallo kajaldajabol valo. Akkoriban nem ettem hust, es mindig irigykedve neztem, amint Mikulasek perkelttel eszik ezt az igen egyszeru csodat. Aztan mikor mar nem birtam hazamentem es megcsinaltam magamnak. Aki olvasta a 2 7 2 cimu remek alkotasomat, annak bizony tudnia kene, hogy mi fan terem a nokedli. Aki meg nem, az vegye elo Horvath Ica szakacskonyvet, vagy menjen fel a mindmegette.hu-ra, vagy egyeb receptkereso oldalakra. Ha ez sem sikerulne, irja be a gugliba. Onnantol kezdve, hogy kiszenvedtuk a nokedlit edes kinnal, azutan mar semmi dolgunk, mintsem belerakni egy serpenyobe, jol megszorni kaporral, es kicsit atsutni. Eskuszom egy adag tejfollel is kurvajo, de termeszetesen lehet varialni a vegtelensegig. Allitolag a fiuk nem szeretik a kaprot. Ezt egy lany mondta nekem termeszetesen, es nem hittem neki. A kapros-turos dolgokkal nem vagyok igazan kibekulve, de neha fasza. Viszont a tokfozelekbe meg remek, illetve savanyusagokban, mint izesito is jol szuperal. Na jo. Muszaj ennem valamit.

Next: horror

A könyv az egyik legjobb dolog, melyet az emberiség valaha is feltalált. Az adatok ily módon történő külső tárolása óriási hatással volt a civilizáció fejlődésére. (Igen, a fejlődésére, nem úgy, mint sok más…) Nagy Sándor állítólag Homéroszt tartott a párnája alatt. Mindenki hatott mindenkire. Alkotókra, befogadókra. Az evolúció magasiskolája. Persze nem napjainkban, amikor minden a másolat másolatának a másolata. Gyerekek, olvassatok! A kötelező és ajánlott olvasmányok persze nem mind jól összeválogatottak, adott életkorban nem feltétlenül a legmegfelelőbbek, de azért nem kell megutálni az olvasást, mert így működik az iskolarendszer. A könyv az olyan a zsenge, ismeretekre éhes szellemnek, mint a perzselő nap hevében szikkadó fűnek a hegyi patak friss vize. De szelektálni kell, napjaink öklendetes tömegkultúrájából kiszemezni az értéket, mely ritka, mint a véres kapa. Az átkos szocializmusban például sokkal nagyobb mennyiségű igényes könyvet olvashattam, mint a mai gyerekek, ma már mindenki ír, kiad. A 10%-a elég volna. Egyszer én is írtam egy könyvet Pali haverommal, A sötét mesék völgye címmel, mondjuk nincs benne a 10%-ban, de elolvashatod a neten. Amikor ezt írom, egy 1927 óta működő könyvesboltot vezetek. Megszűnése sajnos várható, azóta körételepült vagy 30 üzlet. De ne csüggedjetek, gyerekek, jövő hétfőtől egy plázás boltban folytatom karrieremet, s az írott szóra éhes tömegnek ott fogom tálcán nyújtani az ínycsiklandozónál ínycsiklandozóbb nyomtatott csemegéket. Addig is viszlát a holnap nyíló 80. Ünnepi Könyvhéten! Következő kulcsszavunk a kapros nokedli (ebben legalább nincs ékezet).

Manapsag rasztanak azt az embert hivjak, akinek olyan csimbokos haja van, mint a pulikutyaknak. Eredetileg egy vallas, es kb rasztafari a neve. Jellemzoen Jamaikan terjedt el, de aki fuvet akar szivni, az azonnal kacerkodik azzal, hogy na mar most en is az leszek. A vallas es a fu kozotti kapcsolat, a biblianak az olvasasa, ugyanis igy jobban el tudnak melyulni benne, es konnyebben megertik isten szavat. Ezek a nepek Etiopiaba vezetik vissza az eredetuket, es Jah-t imadjak. Ezert van az, hogy mindenhol a piros-sarga-zold zaszlokat raknak a kannabiszlevel melle, hogy jol eladjak. A suttyo parasztok meg kiabaljak, hogy eljen Jamaika, meg Bob Marley az isten, holott Jamaika zaszlaja meglehetosen zold es fekete, Bobby bacsi meg zenesz volt. Egy kibaszott nagy zenesz. Bar nem is a zeneje volt a lenyeg, hanem a mondanivaloja. Kene irnom babilonrol is, ami nem a regi foniciai babilonia, hanem ha jol tudom, a mai nagy kaosz, amiben elunk, de mivel ezt nem tudom pontosan, ezert nem is megyek bele, mert lehet mar igy is megkoveznek. Olaszorszagban is szivhatnak a raszta vallasuak. A fu tok jo, de a biblia meg tok szar. Ugyhogy meg ezt a viszonylag szimpatikus vallast sem fogom valasztani. Ami hungariba raszta, az becsuletesebb neven dreadlock. Ez a hajviselet, ami nekem is volt vagy 5-6 evig, es a csajok imadtak, illetve most is novesztem a hajam, es mivel nem mosom eleget, megint ez lesz vele, es remelem a csajok imadni fogjak. Legalabbis az az egy akire varok. Szoval dragaim : "Emancipate yourselves from mental slavery; None but ourselves can free our minds", es ne "...a divat mondja meg, hogy ki vagy"

Nesze: Ko:nyv

Amikor óvodás voltam, „l” hang helyett mindig „j”-t mondtam, és a logopédus néni felírta és –rajzolta nekem a „Lila lámpa, neonlámpa/ Világít be a szobámba/ Lila lesz az ágyam tőle/ Lila lesz a nemtommiafaszom tőle/ Lila álom száll szememre/ Eltűnik a fellegekbe’” verset. A lámpa egyébként jó dolog. Felkapcsolod éjszaka, és tudsz olvasni. Meg állati nagy energiapazarlás is. Komplett utcák találhatók a külvárosokban, ahol egész éjjel egész évben nem jár senki, és folyton ki vannak világítva. A fényszennyezés gyász, nem látni tőle a csillagokat. A múlt héten újra átadott Szabadság-híd múlt héten beüzemelt díszkivilágítása is tetszik, talán kedvenc hidam, megérdemli. Még egy vers: „Este jó, este jó, blabla… bogárkarika forog a lámpa körül…”. És ha unod a lámpát, még mindig gyertyát gyújthatsz vörösbort inni. Következő kulcsszavunk a raszta.

Mar megint egy konnyu. A diszno a kedvenc allatom. hogy miert, azt nem tudom, de ez kb olyan, mint amikor az ember szerelmes. 8 evvel ezelott szerettem volna egy vietnami csungohasu malacot. Aztan egy betrippezett hazibuli alkalmaval ez egy vicc targya lett. Na mar most aki probalta valaha ezt a csunya kabitoszert, az tudja hogy az erzekek ilyenkor jelentosen megvaltoznak. Nalam annyira, hogy ket orat bogtem kikeszulve, es masnapra vegetarianus lettem. Ez egeszen 2 honappal ezelottig tartott. Ami a vicces, hogy ez alatt az ido alatt a legjobban kivant husszarmazek a malacbol keszult kolbasz volt. Es 8 ev utan ugy dontottem leszarom. Azota ismet husevo vagyok. Nincs belole lelkiismereti problemam. Rengeteg malacos relikviam volt, de nagy reszuket elajandekoztam. De a kedvenc malacom, Tofi-Rofi, aki hu alvostarsam mar vagy 7 eve, meg ma is velem van. Nagy vilaglatott diszno. Volt tobbszor Angliaban, Amszterdamban, Korn koncerten, Szigeten, Franciaorszagban, meg meg ki tudja hol. Remelem egyszer eljutok odaig, hogy legyen igazi disznom. Biztos, hogy nem fogom levagni, ott azert meg nem tartok, meg szerintem nem is fogok. Hagyom hadd oregedjen meg, amig engem boldogit a jelenletevel. Szeretem a rofogest. A kedvenc kutyam is rofog, az angol bulldog. Szegeny Matyiek most altattak el az oveket, mert mar olyan rosszul volt. R.I.P.

Kulcsszo: la'mpa.

A tengerrel úgy vagyok, mint Barázdabillegető a hókotróval: nincs meg a kellő élményanyag. Szegény szülők gyermekeként sosem nyaraltam Bulgáriában, s a boltvezetői fizetés is csak Szigetszentmiklósig juttat el, kerékpárral. Kénytelen vagyok film-és olvasmányélményeimre támaszkodni e tárgyban. Szóval, a tenger nagy. Nedves. És sós. Ezek miatt, ha belepisilsz, meg se érződik benne. Nem úgy, mint a kilyukadt tankhajók, amikor sok olajos hal és sirály keletkezik. Biztos jókat lehet üldögélni a partján. Egyik kedvenc íróm, Steinbeck: Rosszkedvünk tele c. könyve, melyet szilveszterkor olvastam, egy valahai bálnavadász-településen játszódik, ahol egy kapitányi leszármazott boltossegéd kiterveli a „tökéletes” bankrablást. Most fog egyébként megjelenni Steinbeck és Robert Capa (olvassátok el a Kissé elmosódvát, nagyon jó) közös kötete, az Orosz napló, a fél évszázaddal korábbi Szovjetunióról. Capa, a legnagyobb pesti vagány Hemingwayjel is haverkodott, akinek ugye Az öreg halász és a tenger. A nagy halat meg megeszik a cápák, akik nem Robert. A kerékpárom teleszkópja is Capa, de nem haditudósít.  A Spielberg-féle Cápára a korhatár miatt eleinte be se akartak engedni, de aztán anyu lefizette a jegyszedő nénit és nagyon tetszett a film. Gyerekkorom egyik példaképe egyébként a szikár, napcserzette Cousteau kapitány volt, aki a légzőkészüléktől kezdve mindent feltalált. A tengerről azt is érdekes tudni, hogy egy csomó hal lakik benne. Meg tüskés rája, mint amilyen a krokodilvadász Irwin Isti mellkasából fityeg elő a Sátán buliján. A legszebb elképzelést Tolkiennél olvastam, aki szerint a tündék, ha megérik, hogy nem halnak meg (pl. egy ork üstben), akkor tengerre szállnak és elhajóznak a csodálatos, isteni Valinorba, ahol az örökkévalóságig hárfáznak és pitypangot majszolnak. Hogyasszondja: „Zöldlombfi Legolas, sokáig élhettél/ Fa tövén, örömben. De a tengertől félj!/ Ha a partról sirályrikoltozást hallasz,/ Vadonán nyugvó szív többé nem maradhatsz”. Fent nevezett karaktert a filmben a buta szemű és arcú, ugrálva nyilazó Bloomy próbálta alakítani, aki a Karib-tenger kalózaiban is hasonlóképpen értelmesen nézett, és szerepeltek olyan elátkozott kalózok, akik félig-meddig tengeri állatokká alakultak át, benőtte őket a tengeri csillag, pörölycápafejük stb. volt. A tenger igazi urai a természet erőin túl a valaha élt legmagasabb szintű kalandozók, a vikingek voltak, akik sárkányhajóikkal mindenhová eljutottak, például a szőlőt termő Amerikába, ahol azonban az indiánok nem nézték jó szemmel az ellenük irányuló lemészárlási kísérleteket. Következő kulcsszavunk a röfi.

Vegre egy szo, amit le tudok helyesen irni a billentyuzeten. Eloszor a Masfelmillo lepes Magyarorszagon egyik resze jut eszembe, ahol a bacsika megmutatja, hogyan kell sajtot kesziteni. Fognak egy adag tejet, beleraknak valami oltoanyagot, tiz percig kevergetik, majd egy vasznon keresztul kifolyatjak a levet, amit kesobb mashoz meg felhasznalnak. Ezutan kint hagyjak szaradni egy botra fellogatva, hogy a maradek is kicsepegjen. Kb egy napig allni hagyjak, es masnapra kesz a fantasztikusan finom feher hazisajt. Amugy az alatt a 8 ev alatt, amig vegetarianus voltam az egyik fo eledelem volt. A gyogyohamiban eltoltott 9 honapom alatt annyi rantott sajtot ettem, hogy mar hulyenek neztek, hogy nem unom. De szerintem ez olyan, mint a tojasrantotta. Megunhatatlan. A rantottsajtos hamburger nem mellesleg azota van az etlapjukon. Szuklatokoruen - mivel nem kostoltam eleget - a kedvenc sajtjaim: gomolya - foleg fustolve -, camambert - a klasszikus, budos francia -, Aniko, parenica - talan a top kedvenc -, feta, es altalaban barmilyen hazisajt. Parenicabol annyit ettem gyerekkoromban, hogy egyszer frankon rosszul lettem tole, es evekig nem ettem, de szerencsere ujra felfedeztem magamnak. A kek-zold sajtokkal viszont nem tudtam megbaratkozni. Maximum belole, amit meg kibirok, az a negy sajtos pizzara tett valami. Ja es ha tehetitek, es nem vagytok lustak, tessek dios panirban camambert-t (ezt se tudom, hogy kellene irni) rantani. Na az odabasz. Viszont novenybol keszult sajtot ne egyen senki. Egyenlo egy alkoholmentes sorrel. Semmire sem jo.

Kovetkezo: tenger.

Albert Einstein azt nyilatkozta, hogy a relativitáselmélet bringázás közben jutott eszébe. Aki ilyen fejjel rendelkezik, annak el is hihetjük. A kerékpározás jó, értemmm?  Budapesten, ha valaki nem metrózik, az akár kerékpárral is közlekedhet, lehet, kevesebbet fog szívni. Már ha el nem ütik közben, főleg a taxisok. Óvatosság, testvéreim. Nem ám MP3-mal a fülben, mint én. Mondjuk a hangoskönyvre kerékpározás az idei év nagy felfedezése nekem. Baromi jó. „Átrágod” magad egy szépirodalmi vagy akármilyen művön, és közben sport, vidámság, hejehuja, eljutottál A-ból B-be. Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című, máig érvényes művét az EstFM-es, szinkronizálós Galamb tolmácsolásában most hallgatom harmadjára. Középkategóriás mountain bike-om van, lehetőleg járdán megyek. Biztonságosabb, élménydúsabb a padkák és egyéb tereptárgyak miatt. Főleg, ha töltött káposzta is lóg a kormányon nejlonzacsiban. Ebből is látszik, hogy a hátizsák, de minimum egy nagyobb övtáska elengedhetetlen. Utóbbiban a gumifoltozó készlet akkor is velem van, ha a kerékpár nincs. Ma foltoztam defektet utoljára. A „Lángos” c. fejezetben említett párját ugyanolyan magasságban; úgy látszik, ami kiszúrta, a külsőben maradt, pedig elvileg átvizsgáltam. Ja, és fejvédőt is hordok! Minap felrebbent vagy száz galamb mellettem, és félméternyire húztak fölöttem el. Leszegtem a fejem, és sisakban ez nem volt para. Kesztyűt is hordok, letenyerelésnél ne a húsomból kelljen kioperálni a murvát. Biciglisgatyót, -mezt nem hordok, nem vagyok én Pókember. A városi kerékpározás veszélyes. Gyors vagy, nem látnak az autósok a holtterüktől, nem látnak, mert nem akarnak látni. Viszont a Margitszigeten át járni dolgozni, mókust és harkályt nézve, miközben a plebsz a BKV-n pácolódik önnön bűzében… Az eső gyász, meg a defekt, egyébként télen se rossz, csak rétegesen kell öltözni. Egyre több a bicós, idén szerintem robbanásszerűen megnőtt a számuk. Szentendrére kitekerni a Dunaparton például kötelező gyakorlat. Meg felfogaskerekűzni és ledownhillezni. Tárcsafék rulez. Vaddisznókra vigyázni! Meg egy kis cross country a Pilis környékén. Közben fényképezni, mondjuk lovakat, kenus csajokat, fácánt, tájat. Critical Masson több tízezren nyomulni nagyon pite. Rajtam múlna, hetente lenne (így csak a Föld Napján, meg az Autómentes Napon). Következő kulcsszavunk a sajt.

Sor, mi? Azt hiszed errol majd eszembe jut valami? :D

Egy alkoholsta emlekiratai.

Hogy mikor talalkoztam eloszor sorrel, nem emlekszem, de gondolom a szinten alkohlista apam mutatta meg eloszor. Gyermekkorom nagy reszet - neki koszonhetoen- kocsmakban toltottuk. Bar akkoriban a vorosboros nagyfroccsot falta, de mara attert a sorre, gondolom szetmarta mar a gyomrat a sav. Konkretan az elso sor, amire emlekszem, azt kb 11 eves koromban ittam, valoszinuleg Kobanyai volt. Elmentunk Agasegyhazan a faludiszkoba. Na ezt ugy kell elkepzelni, hogy a tanyatol masfel kilometerre volt egy kisbolt, ahova kiraktak hangfalakat. A pia adott volt, a tobbi egy ido utan meg lenyegtelen. Fo:rdo:s Pityu -aki kb 1-2 evvel lehetett max idosebb nalam mondta, hogy igyunk. Ok. Vettunk ket sort, meg egy ketdekas kevertet. Kemeny mi? Megittuk, berugtunk, en kb mosolyogva mentem haza, es "semmi" bajom nem lett tole, ellentetben vele, aki vegighanyta a masnapot. Egybol en lettem a hulye pesti, mintha az en otletem lett volna. Aztan elterjedt ennek a hire, es mindenki lebaszott minket. Sebaj. A kovektezo sorozes 8-ik osztalyban tortent, amikor is az uj sulimmal osztalykirandulni mentem. Ki tudja miert, Szabo Gyula tanar urral el kezdtunk sorozni, es szinten elegge berugtam - az osztalytarsaim nagyon buszkek voltak ram, mert eddig ezt senki nem merte bevallalni -, csak sajnos ez is kiderult masnapra, aztan az ofo:tol kaptam egy kis fejmosast. A vicces, hogy nem voltam masnapos, sot, en keltem leghamarabb, raadasul tiszta fejjel. A kovetkezo megint Gyula ba'val tortent 15 eves korom korul. Megittam 6 korso sort, aztan otthon telehanytam az eloszobat, aminek anya nagyon orult. Ekkor voltam eloszor masnapos, es ekkor mondtam ki eloszor a buvos szavakat: Soha tobbe nem iszom. Ez persze hamar elmult, mint mindenkinel. A rendszeres sorozest szerintem 17 korul kezdhettem, akkor kezdtem elromlani, es azota sem javultam meg. Penzfuggoen voltam sorbarat. Egy ideig - a hungarofob idoszakom alatt- nem ittam magyar sort. Aztan jott a 99hufos ...brau ivaszat, ami szerencsere hamar megszunt. Imadom a sort. A legjobb ital a vilagon. Finom, szomjolto, es meg be is lehet rugni tole, ami nekem mostanaban eleg nehezen megy, mert kb meg kell igyak 8-12-ot, hogy valami legyen. A legtobb parkapcsolati problemam ebbol fakadt. De megvarom az illetot, akinek ez vagy nem gond, vagy azt, aki melle nem kell semmi. Cheers.

Kulcsszo: kerekpar.

A lángost én nagyon bírom, mert olcsó és jó. Kiskoromban a város tele volt lángossütőkkel, kis kerek ablakokon át adták ki a zsírszagú matériát. Akkoriban a 20 forintos hamburger – melyben volt sajt is -, és a 12 forintos hot-dog is dívott. (Utóbbi termék szintén kiveszni látszik.) Mostanra a piacokra szorultak vissza, ahol igyekeznek mindennel pizzaszerűre pakolni a pompost, hogy háromszoros áron adhassák. A lángos reneszánsza számomra három évvel korábbra nyúlik vissza, amikor ex-kollégámmal kitaláltuk, hogy a Nagycsarnokban lángossal és pohár sörrel, beszélgetve kezdjük a napot. Ennek téli reggeleken tud a legjobb hangulata lenni. Nyári napközben nem érdemes odamenni, ugyanis a karzat büfésorát ellepik a kivörösödött, hájas német turisták. Nem szabad az óbudai piacra sem menni lángosért (a Flórián-tér mögött) – olyan borzalmasat, keskenyet, szárazat és műanyag-ízűt, melyet évről évre  produkálni tudnak, másutt nem lelni. Szentendrén finom, ám kicsi lángost kapni. Így aztán két hete, egy szép napon, az Őrs vezér terén mindjárt kettő tejfölös lángost rendeltem, miután aznap nem ettem semmit. Hiba volt. Ott nem csak jóízű, de brutál tömény az anyag. Egy is elég lett volna. Kínlódva kezdtem neki a másodiknak, elfogyasztani nem bírtam, kidobni nem akartam. Odajött egy Kvazimodó-szerű fél-homeless, és pillanatok alatt elfogyasztotta saját üres lángosát, tapintatosan féloldalt fordulva nekem a fémpult túloldalán, hogy ne kelljen ijesztő arcában gyönyörködnöm. Előfordulhatott volna, hogy felháborodottan visszautasít, de nagyon udvariasan, magázódva értésére adtam, milyen nagy szívességet tenne nekem, ha elfogyasztaná maradék fél lángosomat. És lőn. Mindenkinek jó lett, a sütő néninek meg is dicsértem a portékát, nem először. Az őrsi bódéhoz tegnapelőtti a legutóbbi élmény. Sashalmi kerti partira tartottam, s ráértem, hiszen már úgyis késésben voltam és defektem is lett. Szintén nem kajáltam egész nap, és nem akartam úgy odaállítani, hogy felzabálom az összes zsírosdeszkát. Egy páréves kínai kislány körözött ott biciklijén, arcán piros és zöld festék, a „tavaszi szél vizet áraszt”-ot énekelte, de az elhaladó kínaiaknak kínaiul válaszolt. Kis fekete hajú tündér. Galambokra kezdett vadászni, ide oda-kergette nevetve őket a téren, és volt valami hátborzongató, amikor közölte az egyik madárral, hogy „ne menekülj! Úgyis el tudlak kapni!” Ennyit a lángosról. Fokhagymás kenet és só. Ja, és a töki pompos tejfölös alappal, hagymával és szalonnával, az is kiváló. Következő kulcsszavunk… a sör!

Baszki, errol az egegyadta vilagon semmi sem jut eszembe. Semmi elmenyem nincs vele. Talan a tavalyi angliai hoeses eszembe jut, ami nem volt vagy 30eve, es ezek meg kurvara nincsenek felkeszulve a hora, oszt meghalt az egesz orszag kozlekedese annyi hotol, ami nalunk meg csak meglepo sem lenne. Viccesek ezek a kulonbsegek. Itt peldaul a wcpapir is szelesebb egy kicsit, ami tok jo. Nagyobb az eselye, hogy nem lesz szaros a kezed.

Kulcsszo: la'ngos

Lapát. Nem akarom ideírni, kiket kellene ilyennel felpofozni, túl negatív lenne. Meg a gazdasági világválság következtében egy csomóan lapátra kerültek, köztük lassan a könyvesboltom is. Meg a lapát testvére a kapa, s a múltkor egy ilyet szemeteslapátként használtam fel. Ásó, kapa, nagyharang válasszon el benneteket egymástól. A kapafogú őselefántról, kardfogú tigrisről nem is beszélve. Meg angol hercegeknek szoktak lapátfülei lenni, az egyik egy bányalátogatáson, a sisakot felvéve, meg is jegyezte, most úgy nézhet ki, mint egy nyitott ajtajú bogárhátú. A lapátfülről meg a svéd Siv Widerberg gyerekverse jut eszembe: „Sten-Malténak nagy, vörös és elálló füle van./ Nekem tetszik/ a nagy, vörös és elálló/ fül”. Mi jut még eszembe? A lappok odaát. Vágod. Bélapátfalva. Meg a haláltáborok, ahol lapátot, csákányt és egyéb hasznos holmikat használhattak a koncentráltak, hogy dolgozzanak még kicsinyég, mielőtt kifordul a belük. Következő kulcsszavunk a hókotró.

Az a baj, hogy ez nem igazan asszociacio lesz, hanem tenyek.

Egyszer volt, hol nem volt, a hit. Ebbe igen sok minden belefert, peldaul isten es az angyalok is. Ma mar nem tudom mi van. Szoval amikor tenyszeruen hittem az angyalokban -talan meg ma is, csak csukva van a szemem -, akkor hasznaltam angyalkartyat. Annak idejen midon Szirtifecskevel meg egy feszekben csipogtunk, el kezdtem foglalkozni a tarot kartyaval. Ezek a fajta kartyak, ugymond joskartyak. Tudni fogod a jovot. Csak miert is jo azt tudni? Mert felunk, mert azt hisszuk(!)..., mert azt hiszunk, amit akarunk. Nalam ott sult fel a dolog -bar allitolag eleg intuitivan kezeltem a kartyat, ahogy kell -, hogy mindig azt olvastam ki belole, amit szerettem volna. Megnyugtattam magam, aztan megegyszer, hogy csak felreertelmeztem a lapokat. Na itt hagytam abba. Aztan jott a cimben emlitett. Az angyalkartyaban az a jo, hogy csak pozitiv gondolatokat sugall, ergo, nem veszithetsz semmit. Olyan mint egy nyugtato. Hasznal is. Hogy a kepzelet jateka-e csupan, nem tudni. Mindenesetre, ha mar tenyleg nincs hova nyulni, arra az esetre megtartottam magamnak egy paklit, a negy kozul. Altalaban nagyon szep kepek vannak a kartyakon. Egy idoben ki akartuk rakni a falra az egesz paklit a nommel. Aztan nem tettuk. Szoval faszom se tudja. Nekem nincs mar szuksegem arra, hogy altassam magam ezekkel. Van eleg dolgom, megfejteni valom, tervem, amihez kurvara nem kell az, hogy elore megmondjak, hogy mi lesz. Foleg, ha meg nem is igaz, legyen az akarmiert is. Amugy volt egy evem kb, mikor beszelt hozzam az orangyalom. Aztan elmult. Vajon tenyleg beszelt?

(Remelem nem a csajod ajanlotta a szot :)  )

Kullcsszo: lapa't.

Semmi. Nihil. Nem szeretnék nem létező latin műveltségemmel kérkedni, csupán egyik kedvenc magyar irodalmi alakom, Zrínyi Miklós családjának jelmondatában szerepel ez a szó. Sors bona, nihil aliud: jó szerencse/sors, semmi más. Az öregnek volt egy másik penge mondata is: nemo me inpune lacesset – büntetlenül senki nem bánthat. Szóval Zrínyi, szigetvári hős dédapjáról antik mintára született, négyrímű tizenkettesben írt röneszansz eposzáig is eljuthatunk a semmi szó kapcsán, ha nincs kedvünk az ürességhez társítani. De elgondolkodhatunk Raymond Smullyan problémafelvetésén is, miszerint miért van valami a semmi helyett? Vagy azon, hogy a mindenben benne van-e a semmi is, a minden ellentéte, amit a mindennek elvileg tartalmaznia kell. Meg hogy kezdetben volt az Ige. A semmiről asszociálni bírok még a hűtőszekrényem belterére is. Na jó, kecsöp és savanyú uborka még lebeg ott, a mélységes nihilben…

Következő kulcsszavunk az angyalkártya.

Gyerekek! En szerintem meg nem lattam vakondot. Vagy Vakondokot? (Szirti majd segits ki.) Van egy halvany emlekem, hogy mintha egy doglottet lattam volna, de ebben sem vagyok biztos, lehet azt is meg Pasareten hozta haza az egyik macska. Amugy gyerekkoromban szivesen rugdostam szet a vakondturasokat. Egy Agasegyhaza nevu telepulesen (Kecskemettol kb. 30 km) toltottem kolokkorom jelentos reszet, a $%^"£%"£$ nevelo(?)apam tanyajan. Innen van a tanyaszeretetem. Tegnap Petyaval dumalgattunk Angliarol, mint jelenseg, hogy nincsenek hegyek, stb., es ez mennyire para. Tenyleg az nekunk, de amugy ott az alfoldon, en imadtam a pusztat. Szeretem a vegtelenseg erzeset. Baszki! Ez most esik le. Az alfoldi pesti. Hat persze, hogy nem talalom a helyem. Mintha az anyam muszlim lenne, az apam meg zsido. Aztan unokatesomek sirankozasa, hogy a vakondok szetbasszak a kertet, aminek folyomanyakent, egy kerti partin kaptak egy novenyt, ami valami olyan kemiai anyagot termel, amitol a vakondok inkabb menekulnek. Es termeszetesen Kretek (ha tudnam hogy irjak), azaz a kisvakond. Na ez asszem hianyzik a Borokatol kapott mesebirodalombol. Sebaj. Ha jol emlekszem tok idegesito hangja van, amit persze gyerekkent imadtam.

And this is for you birdy: SEMMI

Amikor a kisgyerek nyomogatja a katicabogarat: katica, katica, katicamatrica… A gyulai unokatesóim levonó néven tisztelik a matricát, lexikológiailag. Jók ezek a vidéki flash-ek, a matyókról nem is beszélve. Pécsett nyumnyárnak nevezik a nyámnyilákat, dorkónak a tornacipőt és csikálásnak a csikizést. Egy időben a lelni szót használtam a találni helyett, mert ekkora népies vagyok, Móricz Zsigmond békaphassa. Na, vissza a matricára. Kiskoromban a játékosszekrényeim ajtajait teleragasztgattam velük. Sandokantól elkezdve Conanon át volt minden. Újabb retró: a CASCO feliratot divat volt betűkre vagdalni, és azt rakni ki belőlük a Trabant hátuljára, hogy CSAO. Dívnak még a matricák, vagy rajtuk is beteljesült a kártyanaptárokat sújtó végzet? A Critical Mass matricáit ragasztják ki a szervezők városszerte, s parasztbike-ok sárhányóján még sokáig láthatók. Újabb fejlemény a TAG; graffiti-oldalhajtás. Az ember nem felfújja a névjegyét, hanem felragasztja. Lehet lekapargatni és gyűjteni. Következő kulcsszavunk vakondtúrás.

Na jo, perpill csak kanapek jutnak most eszembe, amin Lizaval ucsorogtunk. Egyreszt a squat ablaka alattira, masreszt a tetore felvittre, ahonnan naplementet neztunk. Tudod milyen egy londoni naplemente? Hat majdnem semmilyen. Nezzuk, nezzuk, erdekes, hogy csak a nap elott vannak felhok, amugy az eg, meglepo modon tiszta, Canary wharf buzinagy bankepuletei meg mintha egnenek. Eszembe jut meg a studio, Rakospalotan, ahol jo volt ucsorogni a hungarian dubstep massive tagjaival. Probatermek jutnak eszembe, draga zeneszbarataimmal, muvesz mozis idoszak, a legregebbi barataimmal. Csupa szep dolog, bar egyik sem igazabol sarokulogarnitura. Szirtifecske ez jo kulcsszo volt. Nesze a tied: matrica.